Az amerikai kritikus, Edmund Wilson ?Óóó, azok a szörnyû orkok? címû írásában a könyvet ?ifjúsági zagyvaságnak? minõsítette. 1961-ben Philip Toynbee, kissé elhamarkodottan, úgy vélekedett, hogy a könyv ?a feledés jótékony homályába merült?. Germaine Greer azt mondta: ?Rémálmaimban Tolkien a 20. század legbefolyásosabb írója lett. Ez a rossz álom valósággá vált.?, noha soha nem olvasta A Gyûrûk Urát. Judith Schilevitz, a New York Times kritikusa szerint a regény szövegezése olyan rossz, hogy magát az irodalom halálát jelenti.

Christopher Lee, teljes nevén Christopher Frank Carandini Lee (London, Belgravia, 1922. május 27. ? ) angol színész. Az 1940-es évek vége óta filmez. A Hammer Film Productions égisze alatt forgatott horrorfilmjeivel vált ismertté. Õ Drakula gróf egyik leghíresebb megformálója, de eljátszotta Frankenstein teremtményét is. Filmjeinek mûfaji skálája az 1970-es években szélesedett ki igazán. Gyakran bíznak rá negatív karaktereket, rosszfiúkat, a fõhõs gonosz ellenfelének megformálását.

Életére elkerülhetetlenül rányomta bélyegét a második világháború. Egy magazinnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy azért tudta viszonylagos higgadtsággal és nyugalommal megemészteni a szeptember 11-i terrortámadást, mert 4 éves koráig ?acélfedél? volt a feje fölött, az volt az otthona az Angliát ért támadások miatt.

Erõs keresztény családi háttérrel rendelkezett, hiszen mindkét nagyapja és apja is lelkész volt. Gyermekorábban kezdett színészkedni, ösztöndíjat nyert a St.

Orlando Bloom (Egyesült Királyság, Anglia, Canterbury, 1977. január 13.) angol színész

Testvére Samantha Bloom,aki 2 évvel idõsebb nála és szintén színész. Édesanyja Sonja Bloom. (Nevelõ)apja Harry Bloom akit Orlando 4 évesen elvesztett! Édesanyja 13 évesen mondta meg neki, hogy vérszerinti apja Colin Stone. 1993-ban, 16 évesen Londonba költözött, hogy csatlakozzon a ?National Youth Theatre?-höz, ahol két évet töltött el. Ösztöndíjat nyert a Brit?Amerikai Dráma Akadémiára, majd kisebb szerepeket kapott az angol ?Casualty? és a ?London's Burning? címû TV-showkban.

Elijah Wood 1981. január 28-án született az USA-beli Iowában. Szülei szerették volna, ha fiukból modell lesz, de a kis Elijah végül a filmezésnél kötött ki. Gyermekkorában számos filmben szerepelt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára érett színész váljon belõle. Az igazi világhírt azonban A Gyûrûk Ura hozta meg számára; azóta több forgatáson is részt vett. Jelenleg magántanuló, jövõbeli tervei közt szerepel a továbbtanulás, valamint szeretne a rendezésbe és a filmipar üzleti részébe is bepillantást nyerni.

A társaság fájó szívvel bár, de folytatja útját a közeli erdõ, Lórien felé, ahol Aragorn menedéket és biztonságot remél, bár a szövetség tagjai közül többek (így Boromir, a gondori harcos és Glóin fia Gimli, a törp) inkább ódzkodnak a számukra félelmetes hírû helytõl. Az erdõben kis tünde csapattal találkoznak, akiket egy Haldír nevû tünde vezet, s akik a fákon kínálnak nekik menedéket éjszakára, így megmenekülnek az üldözõ móriai orkok hordáitól.

A társaság két hónap múlva indul útnak. Uticéljuk elõször a Vörösfoki-hágó, de Szarumán kémei miatt le kell térniük az útról. Az utazás nagyon veszélyesnek ígérkezik, de Gandalf a legtöbb helyzetben segítségükre van. Elõször akkor mutatkozik meg a hobbitok elõtt a varázsló igazi hatalma, mikor farkasok támadnak rájuk, és Gandalf megmenti a társaságot. Mikor rájönnek, hogy nem mehetnek tovább a kiválasztott úton, a Caradhras nevû magas és hóborította hegyet próbálják megmászni.

Frodó ébredésekor Gandalf ül mellette. A kis hobbit, aki nagyon lefogyott az út során, kérdõre vonja az öreg varázslót. Gandalf nem ad kimerítõ választ: arra hivatkozik, hogy a Tanács ülésén mindent meg fog tudni, még többet is, mint szeretne. Az esti lakomán Frodó sok új és régi arcot lát, de valakit hiányol, Aragornt, aki nem vesz részt a vacsorán. Miután vége a lakomának, az egész társaság átvonul a Tûz Csarnokába, ahol Frodó egy ismerõs kis alakot pillant meg: Bilbó az.

Aragorn remekül ismeri a Brí és Völgyzugoly (Rivendell) között elterülõ kihalt vidéket (egykor Arnor, az északi ember-királyság földje volt, melyet Vándor õsei uraltak), hosszú évek óta ezeken a tájakon barangol. Rendkívül hosszú és fáradságos út vár a hobbitokra, tele rettegéssel a Fekete Lovasoktól. Az útjuk átvezet fenyõerdõkön, mocsaras vidékeken (ahol rengeteg szúnyog nehezíti meg az életüket). Útközben rábukkannak Bilbó régi kalandjának bizonyítékára, a három kõtrollra, Samu pedig költõi tehetségrõl tesz bizonyságot.

Brí községébe érkezve a messze földön híres csárdában, a Pajkos Póni fogadóban szállnak meg, melynek tulajdonosa a derék Papsajt Ászok, Gandalf barátja. Találkoznak egy különös emberrel, Vándorral is, aki valójában Arnor és Gondor királyainak számûzetésben élõ leszármazottja, Aragorn. Aragorn figyelmezteti Frodót helyzete veszélyességére. Ennek ellenére Frodó mulatozás közben az ujjára húzza a Gyûrût, és mindenki meglepetésére láthatatlanná válik.

A Fekete Lovasok Megyében való jelenlétét fenyegetõnek érezve, útjukat a forgalmasabb utak helyett a félelmetes, baljós legendákkal övezett Öregerdõn át folytatják. Az erdõben való utazást nehezen viselik, az ösvények sokszor eltûnnek, ilyenkor nehezen vergõdnek át a vadonon; a fákat ellenségesnek érzik, paranoid gondolataik támadnak. Akaratuk ellenére végül holtfáradtan a Fûztekeres folyó völgyében kötnek ki. Pippin egy odvas fûzfának támaszkodik, s a fa foglyul ejti.

Zsákos Bilbó, a hobbit a harmadkor 2941. évében Gandalffal, a mágussal és 13 törppel együtt lakhelyérõl, a hobbit-föld (a Megye) szívében lévõ Hobbitfalváról elindulva nagy utazást tett. Az utazásról szól Tolkien A hobbit címû regénye. Útközben Bilbó találkozott egy Gollam nevû lénnyel, megszerezve tõle évszázadok óta õrzött varázserejû gyûrûjét, amely láthatatlanná teszi a viselõjét. Számos hihetetlen kaland után kincsekkel megrakodva hazatért Hobbitfalvára, és ott évtizedeken át nyugodtan, magányosan élt.

Miközben a könyv készült, a nagyvilágban éppen dúlt a II. világháború. Tolkien saját bevallása szerint a mûvében többször is érezhetõ az éppen aktuális katonai-politikai helyzet. Amikor a könyvben sötétebb, borúsabb a hangvétel, akkor éppen Nagy-Britannia is rosszabbul állt. Amikor javul, akkor a valóságban is valamiféle javulás fedezhetõ fel.^[forrás?]

Többször kijelentette, hogy mûve nem allegória, többek között mûve elõszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyûrû az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor.

A Gyûrûk Ura Tolkien érdeklõdési köreibõl, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás -különösen a római katolikus-, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentõ részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítõ anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszõtte egy hatalmas, bibliai stílusú mûbe, amelynek A szilmarilok címet adta.

Az események hatására viszont a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenõ kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzõi jogi törvények elõírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien nyelvészként több idegennyelvû kiadást megvizsgált és megjegyzéseket tett a fordítások minõségére.

A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954-1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A késõbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a mûvet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is elõfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az ISBN 0 618 34399 7 (egykötetes) és ISBN 0 618 34624 4 (háromkötetes esetén).

A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg.

Az elsõ kötetben a teljes mû névmutatóját a harmadik kötet végére ígérték. Ezt sajnos idõhiány miatt képtelenek voltak beváltani, és csak az 1966-os kiadásban sikerült pótolniuk.

A három kötetben való megjelenés miatt a mûre rendszerint mint trilógiára utalnak. Idõnként maga Tolkien is így nevezte, ennek ellenére többször utalt rá, hogy ez a kifejezés helytelen, mert írása egy regénynek minõsül. A kötetek címének rövidítéséül általában az angol változatot használják.

A mûvet, részben a háború utáni papírhiány, részben árának viszonylag alacsonyan tartása miatt, három kötetre szedték (A Gyûrû Szövetsége: I. és II. könyv; A két torony: III. és IV. könyv; A király visszatér: V. és VI. könyv + függelékek). A függelékek és a térképek lassú készülte miatt a megjelenés elhúzódott: a kötetek sorrendben 1954. július 29-én, november 11-én és 1955. október 20-án kerültek az Egyesült Királyság könyvesboltjainak polcaira; valamivel késõbb az Egyesült Államokban is kiadták.

Kiadója nyomására 1937 decemberében hozzákezdett az ?új hobbithoz?. Néhány elvetett indítás után az Egy Gyûrû története került elõtérbe és a könyv A hobbit folytatása helyett tematikájában egyre inkább a kiadatlan Szilmarilok folytatása lett. Az elsõ fejezet, (Egy rég várt ünnepély) csaknem végleges formában jelent meg kezdettõl fogva, holott Bilbó eltûnésének oka és a gyûrû fontossága csak 1938 tavaszán jelent meg, A Gyûrûk Ura címmel egyetemben.

Tolkien eredetileg nem szándékozott folytatást írni A hobbithoz, és e helyett más mûveket publikált, mint pl. A sonkádi Egyed gazda. Legjobban a fõ mûvének tekintett Szilmarilokat szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem mutatott hajlandóságot.

Az volt a vágya, hogy megírja Anglia mitológiáját, különösen az I. világháború során szerzett szörnyû tapasztalatai után, amikor látta, hogy mennyi minden eltûnt az általa szeretett értékekbõl, és felfigyelt a világban található mérhetetlen gonoszságra.