A társaság két hónap múlva indul útnak. Uticéljuk elõször a Vörösfoki-hágó, de Szarumán kémei miatt le kell térniük az útról. Az utazás nagyon veszélyesnek ígérkezik, de Gandalf a legtöbb helyzetben segítségükre van. Elõször akkor mutatkozik meg a hobbitok elõtt a varázsló igazi hatalma, mikor farkasok támadnak rájuk, és Gandalf megmenti a társaságot. Mikor rájönnek, hogy nem mehetnek tovább a kiválasztott úton, a Caradhras nevû magas és hóborította hegyet próbálják megmászni.

Frodó ébredésekor Gandalf ül mellette. A kis hobbit, aki nagyon lefogyott az út során, kérdõre vonja az öreg varázslót. Gandalf nem ad kimerítõ választ: arra hivatkozik, hogy a Tanács ülésén mindent meg fog tudni, még többet is, mint szeretne. Az esti lakomán Frodó sok új és régi arcot lát, de valakit hiányol, Aragornt, aki nem vesz részt a vacsorán. Miután vége a lakomának, az egész társaság átvonul a Tûz Csarnokába, ahol Frodó egy ismerõs kis alakot pillant meg: Bilbó az.

Aragorn remekül ismeri a Brí és Völgyzugoly (Rivendell) között elterülõ kihalt vidéket (egykor Arnor, az északi ember-királyság földje volt, melyet Vándor õsei uraltak), hosszú évek óta ezeken a tájakon barangol. Rendkívül hosszú és fáradságos út vár a hobbitokra, tele rettegéssel a Fekete Lovasoktól. Az útjuk átvezet fenyõerdõkön, mocsaras vidékeken (ahol rengeteg szúnyog nehezíti meg az életüket). Útközben rábukkannak Bilbó régi kalandjának bizonyítékára, a három kõtrollra, Samu pedig költõi tehetségrõl tesz bizonyságot.

Brí községébe érkezve a messze földön híres csárdában, a Pajkos Póni fogadóban szállnak meg, melynek tulajdonosa a derék Papsajt Ászok, Gandalf barátja. Találkoznak egy különös emberrel, Vándorral is, aki valójában Arnor és Gondor királyainak számûzetésben élõ leszármazottja, Aragorn. Aragorn figyelmezteti Frodót helyzete veszélyességére. Ennek ellenére Frodó mulatozás közben az ujjára húzza a Gyûrût, és mindenki meglepetésére láthatatlanná válik.

A Fekete Lovasok Megyében való jelenlétét fenyegetõnek érezve, útjukat a forgalmasabb utak helyett a félelmetes, baljós legendákkal övezett Öregerdõn át folytatják. Az erdõben való utazást nehezen viselik, az ösvények sokszor eltûnnek, ilyenkor nehezen vergõdnek át a vadonon; a fákat ellenségesnek érzik, paranoid gondolataik támadnak. Akaratuk ellenére végül holtfáradtan a Fûztekeres folyó völgyében kötnek ki. Pippin egy odvas fûzfának támaszkodik, s a fa foglyul ejti.

Zsákos Bilbó, a hobbit a harmadkor 2941. évében Gandalffal, a mágussal és 13 törppel együtt lakhelyérõl, a hobbit-föld (a Megye) szívében lévõ Hobbitfalváról elindulva nagy utazást tett. Az utazásról szól Tolkien A hobbit címû regénye. Útközben Bilbó találkozott egy Gollam nevû lénnyel, megszerezve tõle évszázadok óta õrzött varázserejû gyûrûjét, amely láthatatlanná teszi a viselõjét. Számos hihetetlen kaland után kincsekkel megrakodva hazatért Hobbitfalvára, és ott évtizedeken át nyugodtan, magányosan élt.

Miközben a könyv készült, a nagyvilágban éppen dúlt a II. világháború. Tolkien saját bevallása szerint a mûvében többször is érezhetõ az éppen aktuális katonai-politikai helyzet. Amikor a könyvben sötétebb, borúsabb a hangvétel, akkor éppen Nagy-Britannia is rosszabbul állt. Amikor javul, akkor a valóságban is valamiféle javulás fedezhetõ fel.^[forrás?]

Többször kijelentette, hogy mûve nem allegória, többek között mûve elõszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyûrû az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor.

A Gyûrûk Ura Tolkien érdeklõdési köreibõl, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás -különösen a római katolikus-, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentõ részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítõ anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszõtte egy hatalmas, bibliai stílusú mûbe, amelynek A szilmarilok címet adta.

Az események hatására viszont a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenõ kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzõi jogi törvények elõírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien nyelvészként több idegennyelvû kiadást megvizsgált és megjegyzéseket tett a fordítások minõségére.

A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954-1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A késõbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a mûvet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is elõfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az ISBN 0 618 34399 7 (egykötetes) és ISBN 0 618 34624 4 (háromkötetes esetén).

A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg.